| A francia négyes c. elöadás betegség miatt elmarad! Érdeklödni: +3670/334-90-12 Április 14. 15 és 19 óra |
ANCONAI SZERELMESEK |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Kálmán Imre- Békeffy I.-Kellér D.-Gábor A.
|
| Tomao Nicomaco, anconai polgár | Majoros Péter |
|---|---|
| Lucia, a leánya | Klingler Kata/Várkonyi Andrea |
| Luigi del Soro, vándormuzsikus | Kecskeméti Róbert |
| Viktória, magyar lány | Kovács Lotti/ Kiss Tünde |
| Giovanni, a cukrász | Cservenák Vilmos/ Arany Tamás |
| Dorina, Tomao házvezetőnője | Mádi Piroska |
| Agnese, panziótulajdonos | Dobos Judit |
| Drusilla, római lány | Köllő Babett |
| Lukrezio, milliomos | Boronyák Gergely |
| Szerzetes | Fekete István |
Díszlettervező: Kocsonya Gábor
Jelmeztervező: Dobos Judit
Koreográfus: Klingler Kata
Rendező: Dobos Judit
Buon giorno, signore e signori! Önök e pillanattól fogva a gyönyörű Ancona tengerpartján, illetve kicsit beljebb, mondjuk: úgy a főterén ülnek.Darabunk főszereplője, a jómódú Tomao Nicomaco, itt lakik egy szép házban a lányával, Luciával, aki picikét dadog, de ezt majd úgyis észreveszik. Nicomaco úr fölfogad egy vándormuzsikust, bizonyos Luigit, aki – minő véletlen! – maga is kissé beszédhibás. Luigi énekelni tanítja a korosodó Tomaót, és hegedülni Luciát, de a hegedűórák egy szempillantás alatt pásztorórákká változnak. Van itt egy cukrászda is, bizonyos Giovannié, aki mindenáron el akarja venni Luciát, hogy a hozományból végre megnyithassa az éttermet, amire évek óta vágyik. Viszont jön egy életunt milliomos, Lucrezio nevezetű, akihez don Tomao akarja hozzáadni Luciát, hogy megkaparinthassa a fiú millióit. Amit még okvetlenül tudniuk kell, hogy Giovanninak van egy húga, Drusilla, aki nemrég elvesztette élete nagy szerelmét, és most váratlanul hazatér gyermekkora helyszínére. És természetesen van itt a téren egy panzió is, aminek a tulajdonosa, Agnese asszony valaha közelebbi viszonyban állt don Tomaóval, ma azonban már leginkább csak pletykál és nosztalgiázik Dorinával, aki pedig jelenleg áll közeli… khm... alkalmazásban a donnál. Hogy a szerelmi szálak tovább bonyolódjanak – ahogyan az egy vérbeli olasz komédiához illik –, a panzióban egy gyönyörű magyar lány lakik, név szerint Viktória, akinek don Tomao csapja őrülten a szelet, miközben Giovanni… na de erről már igazán nem illik nagy nyilvánosság előtt beszélni. Csak még annyit: Viktória rettentően boldog, hogy végre kiszabadult ide, ahogy ő mondja, "Olaszba". Mit jelent az, hogy kiszabadult? Ja persze, hisz a lényeget elfelejtettük mondani, hogy ők itt mindannyian, önök is, mi is 1970-ben vagyunk, vagy ’69-ben, vagy ’71-ben, mindegy, szóval valamikor akkor, amikor még... hát ez végképp nem tartozik ide! Most már igazán mindent tudnak, úgyhogy kérem a zenekart! Készen vannak? Allora: Maestro, musica!