Énekes, színész
Kedves Látogató!
Alábbiakban elolvashatod .....őőőőő..... persze csak ha érdekel .....őőőőő..... nem túl rövid, .....őőőőőő..... hiszen nem állásinterjúhoz készítettem .....őőőőő..... ,tehát esszé-szerű .....őőőőő..... önéletrajzomat .....őőőőő.
Sohasem tudtam röviden fogalmazni,most is csak a lényeget szerettem volna lejegyezni,persze hogy nem sikerült.
De hát ez az én honlapom,vagy mi a fene!!!
Ezért most jól kiélem magam.
Különben meg aki olvassa,az rögtön rájön,hogy ezt a mondatot csak utólag biggyesztettem ide,miután már én magam is érzékeltem az írás hosszadalmasságának problémáját.
Viccet félre.
Egyházi, azonban Géza vagyok,1970. áprilisában,a kos jegyében láttam meg a napvilágot és bár erőteljesen bőgtem,mit mondjak..............? .............Akkor még nagyon tetszett.
Születésemtől ezen a bolygón, - még partosabban- Pomázon élek ( innen származik egyébként az erdőben elhagyott, szőrmével bélelt bőrkesztyű kisujjában élő, öreg, rövidlátó hangya ), itt végeztem ovis tanulmányaimat, e helyen lettem kisdobos, úttörő, elsőáldozó stb.
Miután elhatároztam , hogy dúsgazdag szállodaigazgató leszek, " Pestre jártam iskolába, jól nevelt apám " ( ahogy ez egy gyermekkori kiszámolós mondókából rémlik ), és ettől kezdve összes urbanizált földimmel együtt, szinte kizárólag az alvás idejét töltöttem szülőfalumban ( azóta város ).
Tehát, irány a vendéglátóipar, ahol viszonylag gyorsan, már az első nyári -, szakmai gyakorlat alkalmával világossá vált számomra:
e területen nem érdemes másnak lenni, csupán pincérnek.
Ez volt ugyanis az a rendszerváltás előtti időszak, amikor az éttermek bevételei csak részben kerültek a pénztárgépbe, ha egyáltalán létezett ilyen masina a környéken.
Azt hiszem eltekinthetünk összes éttermi munkahelyem felsorolásától, egyet azonban feltétlenül meg kell említenem, mert életem tortájából egy elég nagy szeletet hagytam benne, a 23. és 35. éveim közti, rövidnek nem mondható időszakot.Egy munkahelyen!
Igen,mert nagyon jól éreztem ott magam a bőrömben.
Az Operaház mellett lévő, éneklős - pincéres, Belcanto étteremről van szó, ahol évekig dalolós " csálinger " - ként dolgoztam.
Később már üzletvezetői teendőket is elláttam, sőt e tevékenységet máshol is gyakoroltam, de egyre kevésbé leltem örömömet a stresszes életbódban. Nem kell mondanom: soha egyetlen alkalmazott sem tud tökéletesen azonosulni tulajdonos főnöke gondolataival, csak erőt vesz magán és megpróbálja.
Mint mindenkiben ezen a világon, bennem is ott bújkált a ZENE, sőt kölyökként hegedülni tanultam, kamaszkoromban a megfelelő minőségű tábortűz-zenélés biztosítása érdekében, néhány gitár akkordot is elsajátítottam, ennél többet viszont nem nagyon tettem az ügyért.
Az igazi " exhibici " csak ebben, az említett resztorantban türemkedett elő belőlem, itt sem saját magától, hanem előcsalogatta a környezetem.
Ha valakinek számtalanszor mondják, jó hangod van, érdemes lenne foglalkozni vele, előbb - utóbb még elhiszi.
Hát sikerült belém szugerálniuk. Tanulni kezdtem és az éneklés lett a hobbim
( szerintem ... azért jobb hobbi, mint például a búvárkodás vagy a focista - mez gyűjtés,
mert egy - egy szereplésért még kis zsebpénzt is lehet kérni ).
Elkezdtem hát fellépegetni, kezdetben főleg a Pesti Magyar Operett Színpad társulatával.
Az egyik ismeretség hozta a következőt és a kérdést : csináljam - e tovább?
Újra meg újra megerősítették bennem, akik láttak és hallottak.Míg a sok bátorítás oda vezetett, hogy 2006 - ban dobtam az akkori zsíros, vendéglátós állásomat és a fejembe vettem azt a képtelenséget, hogy megpróbálok csupán a " pojácáskodásból " megélni.
Itt azért álljunk meg egy szóra ( ahogy Grétchy tanárúr mondaná ), mégpedig, hogy néhány szót ejtsek a magánszférámról.
Biztosan sokakat nem érdekel,mégis úgy érzem le kell írnom, még ha családtagjaim nem is örülnek neki.
Házasságban élek és feleségem( Hortenziával 95' - ben mentünk egymáshoz ) " nem sejtette még ", hogy férje ahogy öregszik, egyre őrültebb lesz, sőt önmegvalósítgatásba kezd és egy közös, általuk felállított értékrend és kialakított életstílus elé, illetve fölé helyezi az éneklést, vagyis a férj és közben apuka egy bizonytalan művészpályára kívánja váltani az addig biztosabbnak tűnő egzisztenciát.
Csak amiatt írom ezt le magammal kapcsolatban, hogy tudatosítsam, egy ilyen elhatározásnak ára van, amelyet nem csupán az illető személy ( ezesetben szerénységem ) fizet, sőt!!!
Az én esetemben szüleim is intenzíven részt vettek a - néha szó szerint anyagi - támogatásban, hogy a dolog összejöjjön, hogy másik pályára kerülhessek. És most, e sorok írása közben sincs biztosítékom arra, hogy a művészkedés ( ezzel nem degradálni akarom a műfajt ) családfenntartói helyzetet garantáljon.
Bár gyerkőceim - Fruzsi 96' - os,Bori 99' - es évjárattal érkeztek és azért már vannak olyan idősek, hogy felfogják, mi zajlik körülöttük - kevésbé aggódnak, ellenkezőleg, nagyon élvezik a helyzetet és alig várják egy - egy új felkérésemet,szerepemet.
Befejezve az érzelgősködést és folytatva tehát életpályámat ( ugye milyen nagyon érdekes? ) , felhagyva a lecsóhordással, elkezdtem meghallgatásokra járni, megmutatni magam itt - ott és tulajdonképpen egy szót sem szólhattam, hiszen először egy nagymúltú, külföldön turnézó társulatban,később az Operett Színházban, illetve egyre komolyabb rendezvényeken kaptam munkát szinte két év leforgása alatt.
Mindeközben tagja maradtam a Pesti Magyar Operett Színpadnak is, akik időközben a Kalocsai Színházban rendezett darabjaikban szerepeket osztottak rám.( Szerepeim megtekintése egy másik újabb klikkelés .)
Nem szándékosan hagytam a végére, hanem az időrendiség hozta így, hiszen most érkeztünk a jelenbe ( évek múlva természetesen ez a mondat nem aktuális ),
de most történik velem életem eddigi legnagyobb dobása - nem tudni lesz - e hasonló a jövőben - ,
szóval 2007 nyara hozta a Vámpírok Bálja című musical főszerepének, Krolock gróf eljátszásának a lehetőségét.
Nagyon fontos állomás, hiszen meglévő ismertségem leginkább ennek köszönhető.
Nyilván hosszú lista lenne az engem segítő és támogató ismerősök és ismeretlenek, barátok, kollégák nevét felsorolni, tehát nem kezdek bele.
Akik ismernek és akikre gondolok, úgy is tudják és remélem magukra veszik ezt az utolsó szót, amit leírok........tehát azt, hogy : NAGYON KÖSZÖNÖM!!!
www.egyhazigeza.hu |
